Magyar értelmező kéziszótár
✔
mond
ts
ige
1.
<Gondolato(ka)t> élőszóban v. írásban kifejez, közöl.
Vmilyen nyelven, vhogyan ~ vmit; igazat ~; köszönetet ~; beszédet, verset ~; jegyzőkönyvbe ~ vmit; az előszó(ban) azt ~ja (az író) ...; mit ~ az újság?;
misét ~:
a mise szertartását végzi;
mentségére legyen ~va;
~anom sem kell:
persze, természetes(en);
~d:
<kérdés bevezetéseként>.
~d, tudsz te erről?;
biz:
~d v. ~ja már!:
a)
ki vele, beszélj(en)!;
b)
na és aztán!, nem számít;
biz:
ne ~d! v. ne ~ja!:
<csodálkozás kif-ére>;
sokat ~ok:
<közbeszúrva:> legfeljebb.
Szh:
úgy ~ja, mint a vízfolyás:
gyorsan, folyékonyan.
Szj:
Mit (is) ~ott a kabai asszony? Igyunk egyet komámasszony!:
<tréfás felhívás ivásra>.
|
~om v. nép:~ok:
a)
<közlés bevezetésére v. közbevetéseként:> gondoltam.
~om, megnézlek már;
b)
<utalás az előbb mondottra:> mint említettem.
|
~juk:
a)
tegyük fel;
b)
például.
|
Határozottan állít vmit.
Én ~om;
vkire, vmire ~om:
esküszöm;
~hatom:
biztosan állíthatom.
|
~hatnám:
akár, szinte.
|
Azt ~ják:
az a hír járja, állítólag.
|
Ellene ~ vminek:
a)
ritk
ellenzi;
b)
<dolog> ellentmond neki.
|
Említ, megnevez.
Melyik filmet ~tad?
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2023–2024