1. Mássalhangzó: a nyelv elülső részével a felső fogsor mögött képzett zárhang, a t zöngés párja.

2. Ennek írásjegye (d, D). | <Rövidítésként.> D: a) Föld Met dél (égtáj); b) Vegy deutérium; c) <római számjegy:> 500.

3. (jelzőként, sorszn h.) Negyedik. D-vitamin; D épület.

1. A C-dúr hangsor 2. hangja. | E hangon épülő <hangsor, -nem>. D-dúr, d-moll.

2. Az ezt jelölő hangjegy.