1. <Előző tagadáshoz kapcsolódva:> szintén nem. Éva nem szólt, Ica ~; nem bántom, hozzá ~ érek. | ...~ nem : (a beszélt nyelvben rendsz. se alakban): <igei állítm-ra vonatk. tagadás>. Nem jött, ~ nem írt. | Páros, es. többszörös haszn. ~ így, ~ úgy nem jó. | <Kif-ekben, se alakban.> ~ éjjele, ~ nappala: soha nincs nyugta; ~ inge, ~ gallérja: semmi köze hozzá; ~ több, ~ kevesebb: éppen annyi. | <Elhallgatott előzményre utalva.> Az ~ baj, ha reggel jössz! Szj: ezt ~ nekem mondták: <elégtétel v. káröröm érzésével:> énrám ez (a bántó kijelentés) nem vonatkozik. | <Magyarázó, ill. helyesbítő tartalmú tagadó m kapcsolására:> nem is. Nincs vége, azaz még meg ~ kezdődött.

2. <Állító m után, a vele tartalmilag rokon (le)fokozó értelmű tagadó m-ban.> Mindent elhoztam, a tollat ~ felejtettem el.

3. <A mellékm-ban közölt körülmény ellenére való tagadás kif-ére.> Ha kérnék, ~ adnám.

4. <Választó ksz után, az állítm megismétlése nélkül:> nem. Nem tudom, jó-e vagy ~.

5. nép: ~ is: szintén nem, nem is. Meg ~ is hallotta.

1. <Nyomatékos tagadás kif-ére.> Eszembe ~ jut; mondanom ~ kell: magától értetődik; közel ~ v. távolról ~: egyáltalán nem; egy cseppet ~: egyáltalán nem; szót ~ érdemel: jelentéktelen dolog; azért ~: még inkább nem. Azért ~ adok!; akár ...~ ...: (akkor) akár nem is. Ha akarod, akár el ~ adom!

2. <Tagadó névm v. hsz kiegészítésére.> Semmit ~ lát; sehogy ~ győzi. | <Harmadik tagadó szóként.> Nem jön senki ~. | ritk <A ki, mi névm után, nyomatékos tagadás kif-ében.> Mit ~ tud róla.