Magyar értelmező kéziszótár
emel ts (és tn) ige
1. Fölfelé mozgat. A halász lassan ~i a hálót. | Magasabb helyre, helyzetbe juttat. ~i poharát vkire, vmire: vkinek a tiszteletére, egészségére, vminek a sikerére iszik. | (t. n.) Ját (Osztás előtt a kártyacsomag egy részét) fölveszi, és alulra teszi. | (t. n. is) Sp (Labdát) ívelő mozdulattal vhova juttat. A hálóba ~. | Vmit vminek az elvégzésére a magasba emel. Esküre ~i a kezét; kezet, botot stb. ~ vkire: meg akarja ütni. | vál Vhol magasabban levőre irányít vmit. Távcsövét a Holdra ~i. | ts (Vmennyit) ~ vmin: vmennyire fölemeli, megemeli.
2. Magasabbá tesz. ~i a víz szintjét. | sajtó Növel, nagyobb számúvá, fokúvá, mértékűvé tesz. ~i a fizetést, a létszámot. | Magasabb rendűvé, rangúvá tesz. Ezredesi rangra ~ték; ~i a színvonalat.
3. hiv: Érvényre v. törvényerőre ~: érvényesnek, törvényerejűnek mondja ki.
4. <Építményt> épít, állít. Tornyot ~; szobrot ~ vkinek, vminek.
5. <Kif-ekben:> nyilvánít, bejelent. Vádat ~; szót ~ (vki, vmi mellett v. ellen, vkinek, vminek az érdekében): felszólal.
[?fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024