Magyar értelmező kéziszótár
hall1 ts (és tn) ige
1. (t. n. is) (Hangot) fülével érzékel. ~ja a lépteket; bal fülére nem ~; ~juk!: <szónok biztatására:> beszéljen!
2. <Hírt, eseményt> szóbeli közlésből megtud, értesül róla. ~ vmit (vkiről, vmiről v. vki, vmi felől); (úgy) ~om (, hogy) ... | (t. n.) Vkiről, vmiről egyet-mást hírül vesz. Rég nem ~ottunk róla. | <Ellenkezés nyomatékos kif-ére.> Ne is ~jak erről!
3. (Meg)hallgat vkit, vmit. Több előadást ~unk majd.
4. (t. n. is) biz: ~od v. < lenézően:> ~ja!: <elhomályosult jelentéssel, megszólításban, kül. meglepődés v. felháborodás kif-ére.> , ~od-e?!
[ fgr ]
hall2 fn
1. Lakásban (az előszoba után) a helyiségek előterét alkotó (ablaktalan) (lakó)helyiség.
2. Előcsarnok, társalgó. A szálloda ~ja.
[nk:ang]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024