1. Mássalhangzó: a nyelv pereme és a felső foghús közt képzett réshang, a z zöngétlen párja.

2. Ennek írásjegye (sz, Sz). | <Rövidítésként:> sz.: a) szám(ú); b) század; c) asszonynévben: született.

1. Csitt! Pszt!

2. <Figyelemfölkeltő pisszenésként.> ~, Pista!

[hangkit]

1. <Hirtelen testi fájdalom kif-ére.> ~, a bokám!

2. <Elismerés, csodálkozás nyomósítására.> ~, micsoda lakás!

[hangkit]