Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
egyenes
I.
mn
1.
Ami
két
térbeli
pontot
a
legrövidebb
úton
köt
össze
.
|
Alakjával
ezt
megközelítő
.
~
utca
.
Szh:
~, mint a nádszál:
délceg
,
sudár
.
2.
Sima
,
sík
.
~
fal
.
3.
Vkivel
,
vmivel
közvetlen
kapcsolatban
levő
.
~ ágon:
a)
<származási viszonyban:>
föl-
v
.
lemenő
ágon
;
b)
Sp
nem
vigaszágon
;
Sp
~ kiesés:
versenynek
kieséses
rendszerű
lebonyolítási
módja
;
~ adó:
az
adóalap
után
fizetett
adó
.
|
Nyelvt:
~ idézet:
szó
szerinti
idézet
.
|
Nyelvt:
~ kérdés:
főm-tal
kifejezett
,
nem
függő
kérdés
.
4.
Határozott
,
feltétlen
<
akarati
megnyilvánulás
>.
~
tilalmam
ellenére
.
5.
kissé vál
Őszinte
és
becsületes
.
~
ember
.
|
~ beszéd:
félreérthetetlen
(
ül
nyílt
),
világos
beszéd
.
6.
Mat:
~ arány:
olyan
arány
,
amelyben
az
egyik
tag
megváltozása
a
másik
tag
ugyanolyan
megváltozásával
jár
.
|
vál:
~ arányban van
v.
áll vmivel:
éppen
úgy
és
olyan
arányban
változik
,
mint
amaz
.
7.
Sp:
~ ütés:
ökölvívásban
egyenesen
előre
lendülő
ököllel
bevitt
ütés
.
II.
fn
1.
Mat
Mindkét
végén
a
végtelenbe
nyúló
,
irányát
állandóan
megtartó
vonal
.
Párhuzamos
~
ek
.
2.
Sp
Futópályán
két
kanyar
közötti
egyenes
pályaszakasz
.
3.
Sp
Egyenes
ütés
.
4.
elav
Vonaljegy
.
5.
kissé biz
<
Kif-ekben
:>
bonyolultat
követő
egyszerűbb
helyzet
.
Végre
~
be
került
.
[←
egyen
‘egyként’←
egy
1
]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024