Magyar értelmező kéziszótár
egyenes
I. mn
1. Ami két térbeli pontot a legrövidebb úton köt össze. | Alakjával ezt megközelítő. ~ utca. Szh: ~, mint a nádszál: délceg, sudár.
2. Sima, sík. ~ fal.
3. Vkivel, vmivel közvetlen kapcsolatban levő. ~ ágon: a) <származási viszonyban:> föl- v. lemenő ágon; b) Sp nem vigaszágon; Sp ~ kiesés: versenynek kieséses rendszerű lebonyolítási módja; ~ adó: az adóalap után fizetett adó. | Nyelvt: ~ idézet: szó szerinti idézet. | Nyelvt: ~ kérdés: főm-tal kifejezett, nem függő kérdés.
4. Határozott, feltétlen <akarati megnyilvánulás>. ~ tilalmam ellenére.
5. kissé vál Őszinte és becsületes. ~ ember. | ~ beszéd: félreérthetetlen(ül nyílt), világos beszéd.
6. Mat: ~ arány: olyan arány, amelyben az egyik tag megváltozása a másik tag ugyanolyan megváltozásával jár. | vál: ~ arányban van v. áll vmivel: éppen úgy és olyan arányban változik, mint amaz.
7. Sp: ~ ütés: ökölvívásban egyenesen előre lendülő ököllel bevitt ütés.
II. fn
1. Mat Mindkét végén a végtelenbe nyúló, irányát állandóan megtartó vonal. Párhuzamos ~ek.
2. Sp Futópályán két kanyar közötti egyenes pályaszakasz.
3. Sp Egyenes ütés.
4. elav Vonaljegy.
5. kissé biz <Kif-ekben:> bonyolultat követő egyszerűbb helyzet. Végre ~be került.
[←egyen ‘egyként’←egy1]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024