Magyar értelmező kéziszótár
parancs fn
1. Kötelező érvényű, erélyes felszólítás. (A) ~ (az) ~: teljesíteni kell. ~ára: <engedelmes felelet vmely parancsra.> ~ba ad vmit: (hiv.) közlés v. felszólítás formájában elrendeli. | Inf <Számítógépen> műveleti utasítás. | Államfőtől, karhatalomtól kibocsátott és büntetés terhe alatt végrehajtandó rendelet. | Kat Napiparancs.
2. vál Kényszerítő követelmény. Erkölcsi ~.
3. (msz-szerűen) ~!: a) Kat rég <feljebbvaló megszólítására adott válaszként, jelentkezésként:> jelen!; b) biz mit parancsol(sz)?
[←parancsol]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024