1. Mássalhangzó: a nyelvhát és a szájpadlás közt képzett zárhang, a g zöngétlen párja.

2. Ennek írásjegye (k, K). | <Rövidítésként:> k.: kötet v. kiv kedves; K: a) Vegy kálium; b) Föld Met kelet; c) Fiz kelvin.