Magyar értelmező kéziszótár
kelet1 fn
Az az égtáj, amerre a napot fölkelni látjuk (röv.: K). | Az ebben az irányban levő táj, vidék, kül. Ázsia, a Távol-Kelet. ~en él.
[←napkelet]
kelet2 fn
Keltezés, dátum.
[←kel1]
kelet3 fn
Kelendőség. Vminek (nagy) ~je van: (nagyon) kelendő, kapós.
[←kel1]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024