1. Mássalhangzó: a nyelv háta és a szájpadlás között képzett zárhang, a k zöngés párja.

2. Ennek írásjegye (g, G). | <Rövidítésként:> g: a) gramm; b) Fiz nehézségi gyorsulás.

3. (jelzőként, sorszn h.) Hetedik. G-vitamin.

1. A C-dúr hangsor 5. hangja. | Erre épülő hangsor, hangnem. G-dúr, g-moll.

2. Az ezt jelölő hangjegy.

3. G-kulcs: violinkulcs.