Magyar értelmező kéziszótár
✔
boríték fn
1. Papírból való négyszögletes, kül. levél burkolására haszn. tasak. | sajtó <Bér, fizetés jelképeként.>
2. vál Könyv borítólapja.
3. rég | Burok, burkolat. | Borogatás.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024