Magyar értelmező kéziszótár
✔
burok fn
1. Tárgyat, termést stb. ennek részeként takaró, védő réteg. A dió burka.
2. Bonc Magzatburok. Sz: ~ban született: mindenben szerencsés <ember>.
[↔borít, borul]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024