Magyar értelmező kéziszótár
bot fn
1. Támaszkodásra, ütésre stb. haszn., kb. hüvelykujjnyi vastagságú, 12 m hosszú rúdféle eszköz. ~ot ragad. Szh: olyan (életlen), mint a bot: teljesen tompa. | Sétabot. | Turistabot | Horgászbot.
2. Tört Az ezzel vkire büntetésül mért ütés. (Huszonöt) ~ot érdemel(ne): szigorú fenyítést érdemel; ~tal verik bele a tudományt: veréssel kényszerítik tanulásra.
[?tör]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024