Magyar értelmező kéziszótár
dicsőség fn
Nagyszerű tettel kiérdemelt fényes hírnév, nagy elismerés. ~et szerez vkinek; tréf: elég volt a ~ből v. megunta a ~et: megelégelt vmit; tréf: vége a ~nek: vége vmely kedvező állapotnak. | vál: ~ vkinek, vminek: tisztelet, hódolat neki!
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024