Magyar értelmező kéziszótár
✔
elbeszélő
I. mn (mn-i ign is)
1. Elbeszéléskor, elbeszélésben szokásos. ~ modor.
2. Irodt Az eseményeket történetként ábrázoló, előadó, epikus. ~ irodalom; ~ költő.
3. Nyelvt: ~ múlt (idő): múltbeli, végbement cselekvést, történést befejezetlenként kifejező, a mai magyarban már nem haszn. igeidő, ill. az ilyen igealakok rendszere (pl.: ütém, látád).
II. fn
1. Az, aki vmit éppen elbeszél.
2. Irodt Elbeszélő műveket alkotó író.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024