Magyar értelmező kéziszótár
✔
elv fn
1. Tud Egyetemes érvényű, alapvető természeti törvény(szerűség).
2. Fil Alapelv.
3. (Rendszerben) alapul szolgáló fontos tétel. Erkölcsi ~ek. | Vminek az elméleti alapja v. ált. elgondolása. ~ben helyesli.
4. Szilárd meggyőződés, amely irányt szab vki tetteinek. ~ből nem kér protekciót.
[←elev ‘alapelv’ ←eleve]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024