Magyar értelmező kéziszótár
figyelem fn
1. Az a lelki tevékenység, amellyel tudatunk, észlelésünk határozottan vkire, vmire irányul, összpontosul. Feszült ~; figyelmet kelt. | ~be vesz vmit v. ~mel van vmire: tud róla, és ennek megfelelően cselekszik. | Figyelmen kívül hagy vkit, vmit: a) elkerüli a figyelmét; b) nem veszi tekintetbe. | <Felszólításként.> Figyelmet!: tessék idefigyelni!
2. Figyelmesség, kedvesség.
[?←fedd v. fül]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024