Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
harang
fn
1.
Fémből
öntött
,
fordított
serleg
alakú
,
rendsz
.
toronyban
felfüggesztett
,
érces
hangú
jeladó
eszköz
.
Megkondul
a
~;
meghúzza
a
~
ot
.
|
Lélekharang
.
|
ritk
Nagy
csengő
.
|
nép
Kolomp
.
2.
nép
Harangszó
.
3.
Zene
Hasonló
(
alakú
és
)
hangú
ütőhangszer
.
Sz:
a ~ok Rómába mentek:
a)
kat
.
nagyhéten
nem
harangoznak
;
b)
rég
<
a
szóban
forgó
nő
>
várandós
.
[ ?tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024