Magyar értelmező kéziszótár
harang fn
1. Fémből öntött, fordított serleg alakú, rendsz. toronyban felfüggesztett, érces hangú jeladó eszköz. Megkondul a ~; meghúzza a ~ot. | Lélekharang. | ritk Nagy csengő. | nép Kolomp.
2. nép Harangszó.
3. Zene Hasonló (alakú és) hangú ütőhangszer. Sz: a ~ok Rómába mentek: a) kat. nagyhéten nem harangoznak; b) rég <a szóban forgó > várandós.
[ ?tör ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024