1. Elaprózott hangokat hallatva, önfeledten, szívből jövőn nevet. | ts is ~ vkin, vmin v. ritk: vkit, vmit: vki, vmi kacagásra ingerli. | ts biz túlzó <Kif-ekben.> Betegre v. halálra stb. ~ja magát: szinte kimerül a sok kacagástól.

2. táj v. kissé vál Nevet.

3. táj <Gerle> turbékol.

[hangut]