Magyar értelmező kéziszótár
✔
nyű1 ts (és tn) ige táj nyő
1. (t. n. is) nép (Érett kendert, lent) szálanként gyökerestül kitép.
2. <Ruhafélét> viseléssel koptat. | tn nép <Ruhaféle> viseléstől kopik. Kezd ~ni.
[ fgr ]
nyű2 fn
1. A legyek lábatlan lárvája. Szh: biz: annyi, mint a ~: nagyon sok.
2. táj Féreg, tetű.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024