Magyar értelmező kéziszótár
✔
orrhangú mn
1. Nyelvt Az orrüreg igénybevételével képzett. ~ mássalhangzó(k).
2. Dünnyögő, nyafogó <beszéd>.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024