Magyar értelmező kéziszótár
✔
parancsoló
I. mn (mn-i ign is)
1. Jog Amit okvetlenül végre kell hajtani. ~ szabály.
2. Nyelvt Felszólító <mód, mondat>.
II. fn ritk (Vkinek) parancsoló személy. tréf: Ura és ~ja: férje.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024