Magyar értelmező kéziszótár
teljesség fn
1. Vminek teljes, hiánytalan volta. | Vall: Az idők ~e: a) az az idő, amikorra a próféták a Messiás születését jövendölték; b) az utolsó ítélet.
2. ~gel: <nyomósító szóként:> egyáltalán, teljesen. ~gel nem lát; ~gel hülye.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024