Magyar értelmező kéziszótár
✔
törvényhozó
I. mn Jog hiv | Törvényalkotásra jogosult <testület, ill. ennek tagja>. ~ gyűlés. | ~ hatalom: a közhatalomnak az az ága, amelynek keretében az országgyűlés (régen az uralkodóval együtt) törvényeket alkot.
II. fn vál
1. A törvényhozás tagja; országgyűlési képviselő.
2. ritk irod Törvényhozó testület.
3. Tört Törvényhozó uralkodó.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024