Magyar értelmező kéziszótár
✔
vándor
I. mn
1. Ide-oda vándorló. | rég irod Költöző. ~ daru.
2. irod Messziről jövő, messzire eljutó. ~ szellő.
3. Egyik vidékről a másikra terjedő. ~ anekdota.
II. fn Az, aki vándorol. Fáradt ~.
[←vándorol]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024