Magyar értelmező kéziszótár
őszinte
I. mn
1. Aki érzéseit, gondolatait nyíltan, kertelés nélkül és híven közli másokkal.
2. Igazán átérzett, nem tettetett <érzelem, megnyilatkozás>. ~ beszéd, öröm. | biz: ~'n szólva: az igazat megvallva. | vál <Udvarias kifejezésekben.> Fogadja ~ részvétemet.
II. fn biz Őszintén kimondott gondolat. Megmondja az ~t.
[ön-+szinte (tkp. ‘maga színén való, nem kétszínű’)]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024