Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
őszinte
I.
mn
1.
Aki
érzéseit
,
gondolatait
nyíltan
,
kertelés
nélkül
és
híven
közli
másokkal
.
2.
Igazán
átérzett
,
nem
tettetett
<
érzelem
,
megnyilatkozás
>.
~
beszéd
,
öröm
.
|
biz:
~'n szólva:
az
igazat
megvallva
.
|
vál
<
Udvarias
kifejezésekben
.>
Fogadja
~
részvétemet
.
II.
fn
biz
Őszintén
kimondott
gondolat
.
Megmondja
az
~
t
.
[
ön-
+
szinte
(tkp. ‘maga színén való, nem kétszínű’)]
Kapcsolat •
eksz@nytud.hu
• HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024