Magyar értelmező kéziszótár
✔
bérc fn irod
1. Magasba meredő hegycsúcs, szikla(csúcs). | Magas hegység. Erdős ~ek.
2. táj Domb, halom.
[?déli szláv]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024