Magyar értelmező kéziszótár
halom fn
1. Kisebb, enyhe hajlatú domb. | vál Földhányás. | irod Kebel domborulata.
2. Egy rakásban levő, egymásra hányt dolgok összessége. ~ba rak vmit. | vál: ~ba v. ~ra dől, dönt: a) romba dől v. dönt; b) teljesen meghiúsul, ill. meghiúsít. ~ra dőlnek a reményei; c) sorra bebizonyul vmiknek a helytelensége, ill. vki ezt bebizonyítja. ~ra dönti az érveit. | ~ra gyilkol v. öl v. lő: tömegesen lemészárol.
3. Vmiből a szokottnál nagyobb tömeg, mennyiség. | (jelzőként) Ilyen tömegű, mennyiségű. Egy (egész) ~ könyv.
[ szláv ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024