Magyar értelmező kéziszótár
borjú fn nép bornyú
1. Fiatal szarvasmarha, ill. más nagyobb (páros ujjú kérődző) állat kicsinye. Szopós ~; az őz borja.
2. Kat rég Szögletes katonai hátitáska. Sz: táj: eldől benne a ~: elveszti az önuralmát; durva: ki fia, borja!: miféle kétes származású ember ez!?
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024