Magyar értelmező kéziszótár
Keres
✔
borjú
fn
nép
bornyú
1.
Fiatal
szarvasmarha
,
ill
.
más
nagyobb
(
páros
ujjú
kérődző
)
állat
kicsinye
.
Szopós
~;
az
őz
borja
.
2.
Kat rég
Szögletes
katonai
hátitáska
.
Sz:
táj:
eldől benne a ~:
elveszti
az
önuralmát
;
durva:
ki fia, borja!:
miféle
kétes
származású
ember
ez
!?
[ tör ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024