Magyar értelmező kéziszótár
✔
boróka fn
1. Növ | Örökzöld tűlevelű ciprusféle cserjék nemzetsége (Juniperus). | Közönséges boróka v. gyalogfenyő, borókafenyő.
2. Ennek kékesfekete bogyószerű toboza.
3. biz <A szl. m-ban:> karácsonyfának való erdeifenyő.
[ szlk ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024