Magyar értelmező kéziszótár
✔
dús
I. mn vál
1. Sűrűn, buján nőtt. ~ haj, növényzet. | Duzzadó, telt <kebel>.
2. Nagyon bőséges. ~ lakoma. | Értékes, gazdag. ~ lelet.
3. rég Dúsgazdag.
II. fn rég irod Dúsgazdag ember.
[ ol ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024