Magyar értelmező kéziszótár
előkelő
I. mn
1. A társadalom felső, kiváltságos rétegeivel kapcs., hozzájuk tartozó. ~ magatartás; ~ hölgy. | Ilyen személyre jellemző. ~ hanghordozás. | Ilyen személyektől kedvelt, látogatott. ~ vendéglő.
2. vál | Kiemelkedő, elsőrangú. ~ helyezés. | Választékos, finom. ~ ízlés.
II. fn Előkelő személy.
[←elöl2+kelő ‘haladó’]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024