Magyar értelmező kéziszótár
emelet fn
1. A földszintnél magasabban egy szinten levő helyiségek sora (röv.: em.). | (jelzőként) Négy-öt méternyi. Két ~ mélység. | Egy emeleten lakók összessége. Felbolydult az egész ~.
2. Föld Vmely földtörténeti korszak egy rétege.
3. elav irod Emelvény.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024