I. mn (mn-i ign is) Irodt Rövid, ill. hangsúlytalan szótaggal kezdődő <versláb, ütem>. | Nyelvt: ~ kettőshangzó: olyan kettőshangzó, amelynek elöl van a nyomatéktalan eleme (pl.: iube). | Zene Nyelv Mélyebben kezdődő és magasabb hangon folytatódó <dallam, hanglejtés>.

II. fn