Magyar értelmező kéziszótár
fon1 ts (és tn) ige
1. Fonallá sodor. Gyapjút ~. | <Fonalat> így készít. | (t. n.) Esténként ~nak.
2. <Szálakat> vmilyen formába hajtogatva egyesít, összefog. Haját copfba ~ja; kosarat ~.
3. Vmit így vmibe, vmi közé foglal. Szalagot ~ a hajába. | Karját vmire v. vmi köré ~ja: körülfogja vele. | Keresztbe ~ja a karját: mellén keresztben mindkét kezét könyöke hajlatába dugja. | Egymásba ~: egymás közé illesztve összekulcsol.
4. tn táj <Macska> ülve, mellső lábait mozgatva dorombol.
[ fgr ]
fon2 fn Fiz
A hangérzet erősségének mértékegysége.
[nk:gör]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024