Magyar értelmező kéziszótár
sodor1 ts (és tn) ige
1. (tn is) (Hajlékony anyagot, szálakat) ujjai, tenyerei között forgatva csavar. Gyapjút ~; ~ egyet a bajuszán. | Így készít vmit. Fonalat ~.
2. Nagy erővel, ide-oda lökdösve magával visz, ragad. A tömeg magával ~t. | Így juttat vhova. Partra ~.
3. (Vkit vmi akarata ellenére) hatalmába kerít, magával ragad. Magával ~ta a lelkesedés. | Így vmilyen (súlyos, nemkívánatos) helyzetbe, állapotba juttat. Háborúba ~ták az országot.
4. táj <Tésztát> sodrófával nyújt.
[?hangut]
sodor2 fn
1. Folyóvíz sodró ereje, hatása. Elkapta a Duna sodra. | Hajó Vízfolyás legnagyobb sebességű része.
2. vál Történésnek, folyamatnak nagy erővel ható menete. Az események sodra.
3. biz <Kif-ekben.> Kijön a sodrából: elveszti a béketűrését, önuralmát; kihoz vkit a sodrából: felingerli, feldühíti.
[↔sodor1]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024