Magyar értelmező kéziszótár
gonosz
I. mn
1. Aki, ami hajlamánál fogva szokott másnak ártani, kárt okozni. | Ilyen emberre jellemző. ~ káröröm.
2. biz Pajkos, huncut, rakoncátlan. ~ kölyök.
3. pejor Kárt, bajt okozó <dolog>. ~ betegség.
II. fn
1. Gonosz ember.
2. Vall: A ~: az ördög; a ~ok: az ártó szellemek.
3. ritk irod Gonosztett. ~at cselekszik.
[ szláv ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024