Magyar értelmező kéziszótár
✔
hörgő
I. mn (mn-i ign is) Hörgéstől eredő <hang>.
II. fn Bonc A légcsőnek két, majd több ágra váló része.
[←hörög]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024