Magyar értelmező kéziszótár
hang fn
1. A hallószervekkel felfogható rezgés (keltette érzet). A ~ sebessége; a hegedű ~ja. | Ember, állat hangképző szerveivel keltett hang. Artikulálatlan ~okat hallat. Sz: olyan a ~ja, mint a repedt fazék: érdesen recsegő. | A beszéd, éneklés képessége, ill. ennek megnyilatkozása. Nincs ~ja.
2. Zenei hang, ill. a skálának ilyen egysége. A c ~; megadja a ~ot: énekléshez, hangoláshoz megadja a kezdő-, ill. a kamarahangot.
3. Nyelvt Beszédhang.
4. Mukkanás, nyikkanás. Egy ~ot se halljak! | sajtó Vélemény, nézet. Olyan ~ok is hallatszanak, hogy ...; ~ot ad vminek: <óhajt, véleményt> kifejez.
5. Megnyilatkozás hangneme, ill. vkinek a beszédmódja, stílusa. Vmilyen ~ot üt meg; kikérem ezt a ~ot; nagy ~on: hangosan, fölényeskedve.
[?hangut]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024