1. Mássalhangzó: a t és az sz hang bizonyos tulajdonságait egyesítő affrikáta, a dz zöngétlen párja.

2. Ennek írásjegye (c, C). | <Rövidítésként:> c.: a) című; b) hiv címzetes; c) Jog cikk(ely); d) Fiz rég curie; C: a) Fiz Celsius; b) Fiz coulomb; c) Vegy szén (carbonium); d) római számjegy: 100.

3. (jelzőként, sorszn h.) Harmadik. A c) pont; a II. c osztály; C-vitamin.

1. A dúr törzshangsor 1. hangja. | E hangon épülő <hangsor, -nem>. C-dúr, c-moll.

2. Az ezt jelölő hangjegy.

[ném]

<Meglepetés, bosszankodás stb. kif-ére.> C, mennyi ember!

[hangkit]

1. <Kilélegzéssel ejtve macska hívogatására.> Cc! Cc!

2. <Belélegzéssel ejtve disznó hívására.>

[hangut]