Magyar értelmező kéziszótár
kalapács fn
1. Kovácsolásra, ütögetésre haszn., (fémből készült) nyeles (kézi)szerszám. | Műsz Gépi erejű pöröllyel működő szerkezet. | Kalapács alakú, sajátos rendeltetésű eszköz. Orvosi ~: reflexkalapács; ~ alá kerül: elárverezik.
2. Műsz (Gőz)kalapácsnak az ütő része.
3. Bonc Kalapács alakú hallócsontocska.
4. Sp Sporteszközként: fogantyúban végződő huzalra erősített (7,25 kg-os) vasgolyó.
5. Zene Zongorának a húrra ütő alkatrésze.
[ szláv ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024