Magyar értelmező kéziszótár
kegy fn
1. vál (Leereszkedő) jóindulat, nagylelkű pártfogás. ~ébe fogadja; ~et gyakorol (vele): a) rég megkegyelmez; b) pejor leereszkedő jóindulatot mutat vki iránt; a sors ~e: szerencse;
2. <Kif-ekben:> nőnek férfi iránt tanúsított vonzalma, odaadása. ~eiben részesíti.
3. rég Kegyelem, bocsánat.
[←kegyes]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024