Magyar értelmező kéziszótár
szerencse fn
1. Sorsunkat alakító, akaratunktól független, véletlen(nek látszó) esemény(ek), körülmény(ek sora). Forgandó ~.
2. Sorsunkra kedvezően ható, ezt jóra fordító körülmény(ek sora). ~'je van; ~ fel v. jó ~'t: <bányászköszöntés>; sok ~'t v. járj ~'vel: <jókívánság, kül. vminek a megkezdésekor>. | <Kif-ekben:> kedvező (véletlen) körülmény. ~, hogy ...
3. A boldogulás (lehetősége). Elszalasztja a ~'jét. | kiv Kedvező, előnyös alkalom a férjhezmenésre v. ritk. a nősülésre. ~'je akad.
4. <Udvariassági kif-ekben.> rég: Van ~'m: <köszönés>; volt ~'m: <búcsúzó köszönés>; kihez van ~'m?: mondja meg, kérem, a nevét; legyen (máskor is) ~'m: keressen fel máskor is; nincs ~'m őt ismerni: sajnos, nem ismerem.
5. nép rég: ~'t mond: (kedvező sorsot) jövendöl.
[ déli szláv ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024