Magyar értelmező kéziszótár
✔
kemence fn
1. Téglából, cserépből stb. rakott, ált. fűtésre, (kenyér)sütésre haszn. nagyobb térfogatú zárt tűzhely. Búbos ~.
2. Műsz Szárításra, (ki)égetésre, olvasztásra stb. való, nagy hőfokot létrehozó műszaki berendezés.
3. (jelzőként) Vmiből annyi, amennyit a kemencébe egyszerre szoktak berakni. Öt ~ cserép.
[?szláv]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024