Magyar értelmező kéziszótár
kés fn
1. Nyeles vágó, ill. szúró szerszám, (háztartási) eszköz. nép rég: Zsebbe való ~: zsebkés; ~t döf v. szúr vkinek a szívébe: átv is, vál nagy lelki fájdalmat okoz neki. | Sebészkés. biz: ~ alá fekszik: műtétnek veti alá magát.
2. biz Behajtható pengés, nyeles borotva.
3. Műsz Gépnek éles vágó, ill. forgácsoló alkatrésze. Az eszterga ~e.
[ fgr ]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024