Magyar értelmező kéziszótár
lehel tn (és ts) ige
1. Tüdejéből az elhasznált levegőt nyitott szájjal, lassan kiengedi. Vkinek az arcába ~. | ts Leheletével együtt áraszt vmit. Pálinkaszagot ~. | (ts is) nép Lélegzik. Utolsót ~.
2. ts irod | Alig hallhatóan mond vmit. | ts Csókot ~ vkire, vmire: ajkával alig érintve megcsókolja.
3. ts vál <Vmi légnemű anyagot> áraszt magából. Virágillatot ~ a kert.
4. ts irod <Tulajdonságot, képességet stb.> plántál, olt vkibe, vmibe. Életet, lelket ~ vmibe: (művészetével) szinte megeleveníti.
[hangut]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024