Magyar értelmező kéziszótár
o fn
1. Magánhangzó: középső nyelvállású ajakkerekítéses, hátul képzett rövid hang.
2. Ennek írásjegye (o, O). | <Rövidítésként:> o.: a) oldal; b) osztály; Vegy O: oxigén.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024