Magyar értelmező kéziszótár
✔
pince fn
1. Ált. föld alatti v. hegyoldalba vájt helyiség. | Épületnek föld alatti helyisége.
2. Borospince. | Borok raktára, készlete. Jó ~'je van.
[ szláv ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024