Magyar értelmező kéziszótár
prím fn
1. Zene Két azonos magasságú hang hangköze, ill. együttes hangzása.
2. Zene | Prímhegedű. A ~et játssza: átv is ő a hangadó, irányadó. | rég Ált. a dallamot hordozó első (magasabb) szólam.
3. Sp Vívásban: az első védőállás, amelyben a pengét balra ferdén lefelé tartják.
[nk:lat]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024